A csodaszarvas nyomában

A magyarság eredetével, a legújabb kutatások kavarta viták kapcsán egy értékes riportra szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét, amelyben Bíró András Zsolt antropológus barátom fejti ki nézeteit a Magyar Hírlap munkatársának. Az eredeti riport  Hagyományőrzés, tudomány és nemzettudat címet viselte.

Bíró András Zsolt antropológiai és genetikai kutatásait különös módon a magyar nyelvészek köréből éri a legtöbb támadás. A legutóbbi nyelvész lufit Ajbolat Kushkumbajev Madjar törzsbeli kazakisztáni történész magyarul megjelent könyve (Benkő

Mihály fordításának köszönhetően) pukkasztja ki. A könyvének a címe: A. K. Kushkumbajev, Magyarok Keleten és Nyugaton. Napkút Kiadó, (Budapest ) A könyvben részletesen olvashatunk arról, mennyire képtelen állítás a magyar (madjar) népnevet a mohamed barátjaként értelmezi és abból eredeztetni. 
Könyvbemutató helye és ideje: Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ, Budapest VI.
Andrássy út 14, február 7, kedd, 17.30.
 
És most jöjjön Bíró András riportjának eredeti szövege:
Markovics Péter riportja Bíró András Zsolt humánbiológus- antropológus kutatóval (MTM- Embertani Tár), a Kurultáj (Magyar törzsi gyűlés) főszervezőjével.

 

Riporter: - Fiatal antropológusként a Magyar Őstörténettel is összefüggő kutatásaid, cikkeid és nagysikerű előadásaid révén ismert meg a szélesebb közönség. Tavaly nyár óta pedig a Kurultáj főszervezőjeként ismert meg szinte az egész ország. A napokban bejegyzésre került a több szervezet által létrehozott Magyar- Turán Szövetség, amelynek az elnöke vagy. Mi a szervezet célja, feladata?

Bíró András Zsolt: - Egy alapítványt hoztunk létre, amelynek a neve Magyar- Turán. Az alapítvány két tagozatból áll, az egyik a tudományos, a másik pedig a hagyományőrző tagozat. A tudományos tagozat célja a magyar őstörténet (több tudományág együttműködésén alapuló) kutatása és a valódi (tudományos módszerekkel végzett) kutatások újabb eredményeinek publikálása nemcsak a szaklapokban, hanem ismeretterjesztő változatban is a „nagyközönség” felé. Ugyanakkor ügyelve arra, hogy a tanulmányok információtartalma ne torzuljon, de közérthető legyen a nem „szakmabeli” olvasók számára. Ez gyakran igen nehéz feladat, mert a tudománynak mások a szempontjai valamint a különböző kérdésekre adott válaszai, értelmezései, mint a hétköznapi gondolkodásmódnak. A tudomány szóhasználata gyakran mást ért, szinte ugyanazon a megfogalmazáson, mint a hétköznapi beszéd. Mindemellett fontos feladat a társadalom színvonalas tájékoztatása, különösen olyan kérdésekben, amely a közgondolkodást, bizonyos esetekben a nemzettudatot is érintheti.

 

Riporter: - A mai hivatalos tudományos szervezetek, intézmények kutatatási eredményei illetve tájékoztató fórumai nem látják el ezt a feladatot?

Bíró András Zsolt: - Magyarországon sok kiváló és nagy múltú tudományos intézet és kutatócsoport is létezik. Ugyanakkor a legtöbb nagy állami tudományos intézménynél (több tudományágban is) de különösen a Magyar Őstörténet kutatásban jól érzékelhető a „helyben topogás”. Sajnos az egész tudományos intézményrendszerünkre jellemző az alulfinanszírozottság. Az állami intézmények zöme inkább csak a fennmaradásért küzd. Nemhogy nagy kutatási terveket nem szövögetnek (néhány szerencsés kivételtől és alkalomtól eltekintve) hanem a napi túlélésért küzdenek. Ugyanakkor egy jól kivehető súlyos társadalompolitikai teher is nyomja a vállunkat. A magyar őstörténet kutatás az utóbbi évtizedekben a (nemkívánatos) mostohagyermek szerepét töltötte be. Több politikai szereplő is a nemzettudat esetleges (általuk nem kívánt) megerősödésétől félve inkább száműzné a (valós) őstörténeti kutatásokat az intézményekből és esetleg idővel a közoktatásból is. Napjainkban is jellemző a szervezési és finanszírozási közöny bizonyos témák hallatán.

 

Riporter: - Nem változott a helyzet a rendszerváltózás óta?

Bíró András Zsolt: - Néhány dolog változott, de sok minden nem változott. Ezt több szempontból is értem. Ma már nincsenek „megmondó” emberek, de sokszor még ma is azok az emberek vannak döntéshozó (és pénzosztó) helyzetben, több intézményben is, akik egykor a cenzúrát gyakorolták illetve karrierjüket és tudományos címeiket nem annyira a tudományos pályafutásuknak köszönhetik, mint inkább a pártállami kapcsolataiknak. Szerencsére azért a valódi szakemberek vannak többen és a tudományban ma már (pártállástól függetlenül) inkább az érvek és a kutatási eredmények számítanak. Az azonban igaz, hogy nehéz úgy eredményeket elérni, ha valakinek a karrierjét nem segítik bizonyos intézetekben. Sajnos az utóbbi évtizedekben kinevelődött a legtöbb intézetben egy olyan (motivációt vesztett) technokrata réteg, amely talán felettesei irányvonalával (ideológiájával) nem ért egyet, de vélt vagy valós kényszerűségből a végsőkig kiszolgálja feletteseit és azok (sokszor elavult) ideológiáját. Ugyanakkor egy nagyon zavaró jelenség (bár közel sem új keletű), hogy az utóbbi időben se szeri se száma a magyar őstörténetet érintő, általában „légből kapott” szenzációknak, „tanulmányoknak”, könyveknek, amelyet általában minden tényszerűséget és tudományosságot nélkülözve ontanak a legtöbbször önjelölt, ”polihisztor - kutatók”. A magyarság eredetével hozzák kapcsolatba a baszkokat, keltákat, etruszkokat, ó-egyiptomiakat és újabban már a dél-amerikai indiánokat is...

Riporter: - Mennyire kell konzervatívnak lenni a tudománynak?

Bíró András Zsolt: - A tudománynak tényszerűnek és következetesnek kell lennie. Leginkább abban, hogy mindig ragaszkodni kell a tudomány alapjait jelentő ismérvekhez, valamint a logikához, a bizonyíthatósághoz, a kutatási módszerek érvényességének, folyamatos vizsgálatához. Általában így is van a fejlett kutatással és tudományossággal rendelkező országok mindegyikében, több, kevesebb eltéréssel. Ez így van többé, kevésbé Magyarországon is. Sajnos azonban kialakult egy nagyon kedvezőtlen (és sajnálatos) helyzet a tudományos élet néhány területén, miszerint bizonyos (gyakran, tudományosan, nagyon gyengén alátámasztott) sokszor egészen korszerűtlen módszerekkel felállított hipotézisek megkérdőjelezhetetlenek. Ma már a tudomány sok kérdésben sokkal precízebb, árnyaltabb modelleket tud felvázolni, mint akár egy-két évtizede.

Riporter:  - A finnugor rokonság elméletére gondolsz?

Bíró András Zsolt: - Direkt kerültem ezt a terminológiát, mert a kérdés tudományosan ma már nem így vetődik fel. Az ugor-török szembeállítás amúgy is nagyon leegyszerűsítő. Nemcsak azon közhelynek számító megállapítás révén, hogy egy népességnek más lehet a genetikai és nyelvi eredete vagy rokonsága. Minden népnek összetett az eredete (pl. a mai francia vagy angol nemzet legalább tíz-tizenkét nép folyamatos keveredéséből, egymásba olvadásából alakult ki a történelem során, ha csak a legnagyobb komponenseket számítjuk). A magyarság kialakulása és vándorlása nagyon összetett és bonyolult folyamat, térben és időben is nagyon messzire vezet. 

Riporter: - Megemlítenél ebből néhány elemet?

Bíró András Zsolt: - Ez most elég messzire vezetne és inkább egy tanulmányban lehetne csak felsorolni a főbb elemeket is. Általánosságban itt csak annyit mondanék, hogy ma már a természettudományos kutatók nagy része (különösen a régészek, antropológusok és genetikusok) egyetért abban, hogy a honfoglaló magyarság embertani jellege valamint kultúrája is, inkább az iráni (részben szkíta) hagyományokat is őrző, közép ázsiai „törökös” népességekkel mutat hasonlóságot, valamint számos kaukázusi elemmel is érintett. Ugyanakkor, mint a legtöbb az eurázsiai sztyepp övezetben nagyobb területeket bejáró népességnek számos kapcsolata lehetett különböző paleoszibériai és uráli népességgel.

Riporter: - Nagyon szövevényesnek tűnik! Egyáltalán milyen módszerekkel lehet valamit kideríteni mindezekből?

Bíró András Zsolt: - Minden tudományág a saját módszereivel dolgozik. Az antropológia és a genetika a különböző népességek biológiai jellemzőit vizsgálja és hasonlítja össze. Az antropológusok főleg a történeti korokból származó csontmaradványok, leginkább a koponyák morfológiai jellegeit valamint a fej és az arc különböző méreteit, arányait vizsgálják, mérik és hoznak létre mindezekből statisztikailag kezelhető adatbázisokat. A Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára hatalmas, értékes gyűjteményt mondhat a magáénak. Több ezer, különböző történelmi korokból származó csontvázlelettel rendelkezik. A honfoglalás kori csontvázak döntő többsége is ide van beraktározva. Én magam főként a honfoglalás kori népesség rekonstrukciójával foglalkozom. Az antropológus kollégákkal együtt dolgozunk évek óta egy Kárpát-medencei adatbázis létrehozásán. Az utóbbi években pedig adatokat gyűjtünk mindazokból a régiókból, amelyek kapcsolatba hozhatók a magyarság etnogenezisével és vándorlásával.(Balkán, Kelet Európai síkság, Kaukázus vidék, Urál vidék, Dél Szibéria, Közép és Belső Ázsia néhány régiója). Bizonyos jellegzetességek, típusok megléte (vagy hiánya), bizonyos jelleg együttesek kialakulása, kombinálódása és legfőképpen mindezek statisztikai elemzése rengeteg információt adhat. Támpontokat nyújthat arra nézve, hogy egy adott régióban vagy földrajzi helyen milyen jellegű népességek éltek a különböző történeti korokban illetve a különböző népességeknek milyen kölcsönhatásai lehettek egymással. A genetikai kutatások pedig konkrét összefüggéseket tárhatnak fel a különböző népességek között, vagy utalhatnak egy népesség (vagy annak egy részének) származási helyére (földrajzi régió) néha még akkor is ha ennek nincsenek is nyomai a külső megjelenésben! 

Riporter: - Egy kutatási projektetek illetve szakcikketek igen érdekes eredményt hozott, illetve nagy visszhangja volt (van) a tudományos és nem tudományos körökben is.

Bíró András Zsolt: - Igen. A Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára és a Kazak Központi Állami Múzeum együttműködésével egy genetikai-antropológiai expedíciót szerveztem a nyugat –kazakisztáni Torgaj vidékre. Az ott élő Madjar törzs antropológiai és genetikai jellegére voltunk kíváncsiak. A Madjar törzs tagjaitól(több mint száz egyén) vett DNS-minták elemzését (Y-kromoszóma vizsgálat) és nemzetközi adatbázissal való összehasonlítását végeztük el. A vizsgálatok a Budapesti Orvosszakértői Intézet DNS-laborjában zajlottak Dr. Pamjav Horolma igazgatóasszony vezetésével. A vizsgálatok során néhány igen érdekes összefüggést figyelhettünk meg néhány népesség között. Az egyik legérdekesebb azonban a magyarországi magyar minta (több mint 400 egyéntől, Magyarország 19 megyéjéből) és a torgaji Madjar minták között, a hatalmas földrajzi távolság ellenére, felfedezhető kapcsolat. A vizsgálatok eredményeiből egy genetikai szakcikkünk jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, a világ egyik legnívósabb tudományos lapjában ( American Journal of Physical Anthropology)

Riporter - Milyen volt a szakmai visszhangja ?

Bíró András Zsolt: - A szakmai visszhangja igen kedvező volt. Londontól Moszkván át Ankaráig, igen sok kutatócsoport irt nekünk, illetve szólt hozzá a témához. A szakmai körök (antropológusok, biológusok, genetikusok) általában nagyon figyelemreméltó eredménynek tartják az általunk megfogalmazott összefüggéseket. Sok kutatócsoportnak voltak már hasonló elméletei a magyarság genetikai rokonságának regionális összefüggéseit vizsgálva (igaz, eddig csak közvetett összefüggések alapján) Az antropológiai kutatások több eredményével is összhangban van a genetikai cikkünk néhány megállapítása.

Riporter: - Az Interneten és különböző fórumokon jó néhány kritizálótok van.

Bíró András Zsolt: - Ez természetes. Bármit is írtunk volna (bármelyik fórumra, bármilyen következtetéssel) mindig lennének heves bírálók. Az Internet ilyen. Bárki bármit írhat, (általában név nélkül) akár különösebb összefüggés nélkül is, vagy csak úgy általában keverve a szezont a fazonnal. Az eddigi „internetes” kritikák nagy részének semmilyen szakmai alapja nincsen és tudományos szempontból nem is érdemes foglalkozni velük. Nagy részük (szándékos vagy valós) félreértéseken, fél információkon alapszik.   

Kritizálni, vitatkozni véleményt mondani lehet (ez viszi előre a tudományt is) de csak konkrét szakmai kérdések mentén és tudományos színvonalon (pl, nem érdemes összekeverni a hagyományőrzést és a genetikai kutatásokat, vagy egy keletkutató képes úti beszámolóját egy nemzetkőzi tudományos kutatás eredményeivel).

Riporter: - Nyelvészek támadják leginkább a kutatásaitokat.

Bíró András Zsolt: - Meglehet, talán a nyelvészek bizonyos hipotéziseit „zavarják” leginkább az általunk megfogalmazott összefüggések. Ugyanakkor vannak olyan nyelvészek, akik megértették a kutatási eredményeinket.  Az a legfurcsább az egészben, hogy ebben a témában nincs is nyelvészeti kérdés. Például soha senki nem állította, hogy a mai torgáji Madjarok tudnának magyarul vagy csak bármiben is eltérne a nyelvezetük a többi, a környezetükben élő kazak csoportokétól! Bár lehet kreálni valami megoldandó nyelvi kérdést. . .. Mondjuk „roppant erőfeszítésekkel” kiokoskodni egy szó, vagy egy név amúgy teljesen hipotetikus etimológiáját.

Riporter:- Van egy kitartó, rádióban, Interneten és több fórumon is megjelenő, egész esszéket is író bírálótok. Dr. Baski Imre turkológus. Mi táplálhatja az Ő ilyen fokú aktivitását ebben a témában, Talán valami személyes ügy?

Bíró András Zsolt: - Nem hiszem. Hacsak nem az a kényelmetlen érzés miszerint, Dr. Baskinak illene bocsánatot kérnie nyelvészként egy antropológustól, egy nyelvészeti kérdésben.(amelynek ugyan égvilágon semmi köze a Madjar törzs körüli vitákhoz!). 2008 januárjában, egyébként egy ismeretterjesztő előadást követően Dr.Baski megkért, hogy kérjek bocsánatot a „laikus közönségtől” amiért „félrevezettem őket”(?) és azt állítottam, hogy a kazak nyelvben nincsenek dialektusok (példával is illusztrálva: olyan kifejezett formában, mint az olasz vagy a német nyelvekben). Dr, Baski közölte, hogy jelentős dialektusok vannak, amennyiben mégsem, akkor Ő kér bocsánatot. Én közöltem vele, hogy fenntartom a véleményemet…

Aki ismeri (esetleg el is tudja olvasni kazakul) az idevonatkozó kazak (illetve újabb orosz) szakirodalmat, azok közül mindenki tudja (legfeljebb nem köteles ezt elfogadni), hogy a kazak nyelvben nincsenek dialektusok! Legalábbis a kazak nyelvészek szerint! Ebben a kérdésben a legtöbb kazak nyelvész egyetért és ezt több helyen ki is nyilatkoztatták. (Remélem Őket, nem kéri fel bocsánatkérésre dr.Baski a saját anyanyelvükkel kapcsolatban!) Ez a Kazak Kulturális Minisztérium Nyelvi Kutatócsoportjának (kazakul: Til komiteti) a hivatalos álláspontja is. Ugyanakkor minden modernebb kazak nyelvel foglalkozó lexikon, értelmező szótár megállapítja a dialektusok hiányát, és csak enyhén észrevehető, néhány területi tájszólást említ meg a kazak nyelvben.(Qaliev G,, Sarybayev S, :Qazaq dialektologiasy 2002. Almaty-Gylym Kiadó) A kazak nyelvben lévő, alig észrevehető tájszólási különbségek vannak (orosz szakszóval- govor, amely tájszólást jelent és klasszikusan 4 tájszólási zónát szoktak megemlíteni) ezek döntően néhány hang (3-4) eltérő kiejtésén alapulnak. A leggyakrabban idézett példa: a déli tájszólásban a szókezdő ”zs”- hangot ”j”- nek ejtik. Természetesen, aki esetleg régi, főleg oroszok által írt ( a Szovjetunió idejéből való) gyakran igen elavult (amelyekben sokszor a különböző nemzetiségek nyelvének a megosztására való törekvés is jól tetten érhető) könyvekből, lexikonokból tájékozódik, annak lehet az a (téves) benyomása, hogy a kazak nyelvben erős dialektusok létezhetnek.

Riporter: - Tudom, hogy nem erről akartál beszélni, de talán sokakat érdekel, mit válaszolsz a kritikai felvetéseire!

Bíró András Zsolt: - Dr.Baski Imre kritikai megjegyzései nem is annyira a mi kutatásainkat érinti (hozzászólásaiból kiderül, hogy egyetlen idevonatkozó szakcikkünket sem olvasta), mint inkább Benkő Mihály munkásságával nincs kibékülve. Ugyanakkor a bírálatai tele vannak alapvető tévedésekkel (fél információkkal) a Madjar törzzsel kapcsolatban. Valóban nem ezekről akartam beszélni, mert a téma lényegi részeit nem érinti, de ha már így szóba hoztad néhány mondatban reagálok némelyik megállapítására, illetve felhívom a figyelmét néhány tényre (nem hipotézisre), amelyet esetleg nem tud vagy nem akar számításba venni.

Kezdjük rögtön a szóban forgó terület lokalizálásával (csak a tényszerűség kedvéért). Még Magyarország kapcsán sem szerencsés összekeverni az Észak-keletet mondjuk az Észak-nyugattal, de Kazakisztán esetében ez több ezer kilométert jelent (kicsire nem adunk!) Dr.Baski következetesen (rádióban, Interneten) Észak-kelet kazakisztáni Madjar nemzetségről beszél. De gondoljuk, hogy a doktor úr az Észak-nyugat kazakisztáni (esetleg :közép kazakisztáni) Torgaj régióról akart beszélni.

A Madjar eredetileg törzs volt (kazakul –taypa), illetve sokan ma is úgy említik, vagy mint az argün szövetségesét, csatlakozott argünt (lásd alább). Minél régebbi sírköveket vagy forrásokat vizsgálunk annál gyakoribb, hogy törzsnek van írva a Madjar. A kazak (és más nomád) törzsek történetében gyakran előfordul, hogy egy törzs (vagy nemzetség) valamilyen oknál fogva (háború, elvándorlás) megritkul, széttagolódik és utána csatlakozik (betagozódik) egy másik törzs rendszerébe. Ezenkívül a Madjarokon belül megkülönböztetnek hat nemzetséget : Aytkül, Abüz, Akbay, Boz, Kalmanbet, Serü (ha Dr.Baski feltevése igaz volna, akkor mindez felettébb furcsa lenne egy ”új keletű, alnemzetség” esetében). Az argün törzsben, amelyben most a Madjarokat jegyzik, úgy említik Zhetim Argün –azaz ”árva argün”, ”csatlakozott argün” (zhetim-árva, kazakul) Ez a Madjar törzs csatlakozásának egyik legbiztosabb, máig jegyzett bizonyítéka. A Madjar törzs másik említése a Kipcsak törzsnél fordul elő, ahol szintén csatlakozott nemzetségnek tartják.

Alapvető tévedés azt állítani, vagy sugalmazni, hogy csak az újabb keletű nemzetségek és alnemzetség nevek viselik egy felmenőjük személynevét. A kazak törzsek nagy részének a neve, valami régi ősükre (ősapjukra) vezet vissza, sokszor több századdal (de akár ezredévvel) ez előtti múltba. Például az argün családfák is Argünig vezetnek vissza! Ugyanakkor kétségtelenül vannak egészen új keletűek is.

A Madjar törzsnév (nemzetségnév) etimológiáját ugyan meg lehet kísérelni, (ettől például még semmit nem fog változni a Madjar törzs genetikai kapcsolatrendszere) de ehhez nincsen semmi támpont. Alim Gafurov, Muhamad-i-yar- ból való(„Mohamed barátja, követője”), régi (70-es években kreált) kicsit erőltetett levezetését már régen elvetették, nem az antropológusok, hanem a kazak, baskír, orosz és más nyelvész kutatók, turkológusok.

Dr.Baski felsorolja a magyar népnév (valószínűsíthető) különböző régi formáit, közép-ázsiai nyelvekbe bekerült változatait a különböző korokban (ezeket bármily furcsa, mi antropológusok is ismertük) valamint a Madjar nemzetségnévvel való kapcsolhatóságát vizsgálja. Bizonyos nyelvészeti logika mentén ez rendben van, lehetett így is. Azonban itt néhány alapvető kérdésre felhívnám a figyelmét. Tudomásom szerint a mi saját magyar-népelnevezésünk pontos, etimológiai eredeztetése sincs megnyugtatóan lezárva. Több elmélet is van (az egyik éppen egy törzsnevet a Megyert hozza gyanúba, vagy esetleg egy személynév is lehetett?) Nem tudjuk. Egyáltalán mióta létezik ez az önelnevezés (mondjuk a mai hangalakjában, hogy ne bonyolítsuk tovább a kérdést). 800 éve, 1100 éve vagy 2000 éve?

Az esetleges régebbi hangalakoknak milyen változatai lehettek, meddig volt használatban egy- egy változat?  

Ha mindezeket nem tudjuk saját, igen intenzíven kutatott, népnevünkről, vajon milyen eséllyel tudjuk kikövetkeztetni egy kis töredéknépesség nevének az eredetét, amelyekről két XVI századi közép-ázsiai krónika ( P. Jugin) kivételével (feltételezhetően őket említik perzsa nyelvű szövegben  madzsarnéven, mivel más magyar csoportokról nem tudunk abban az időben, közép-ázsiában) semmilyen forrás nem szól. A mi kutatásaink természetesen nem foglalkoztak a Madjar törzsnév eredetével és ezzel kapcsolatban semmilyen állítást sem fogalmaztunk meg. Érdekesnek tartottuk a hasonlóságot és több egyéb ( földrajzi, történeti, és antropológiai körülményt). A Madjar törzs antropológiai jellemzőire és legfőképpen genetikai kapcsolataira voltunk kíváncsiak. Mindemellett geneológiailag is feltérképeztük a törzs nagy részét, szinte az egészét.

A szarvas legenda megléte természetesen önmagában nem bizonyíték, de mégis inkább a kapcsolatot valószínűsíti, mint hogy gyengítené.

A genetikai példákat meg nem is kommentálom (tisztességtelen lenne) mert azok teljes tájékozatlanságot sugallnak. Annyit fűznék csak hozzá, messze nem igaz (általánosságban) az a sztereotípia, hogy a magyarság a legkevertebb nép Európában. A kérdés az hogy mit vizsgálunk és milyen szempontból. Olyat nem lehet kijelenteni, és nincs is értelme, hogy a magyar férfiak 93%-a 4 ősapától származik. Először is nem a magyar férfiak, hanem csak akiket vizsgáltak (bár ezt fel lehet arányítani, csak úgy nem lesz igaz). Olyan „szenzációs” megállapításokat is lehet tenni, hogy ez egész emberiség (mit a magyarok) visszavezethető akár egy emberre, ha elég messzire megyünk vissza az időben, mondjuk Ádámra. Vagy amit a szenzációvadász laikusok imádnak: a csimpánzok DNS-e 98% százalékban megegyezik az emberi DNS-el. A genetikai kutatások  különböző adataiból ki lehet akár azt is mutatni, hogy mindenki hasonlít mindenkire (valamilyen szinten). Ahhoz sem kell elmélyült tudományosság, hogy bármekkora adathalmazból, és mintagyűjteményből se tudjunk semmit kimutatni! Főleg ha eleve téves hipotézist állítunk fel vagy nem mértékadó a minta arra nézve, amit vizsgálni akarunk. Ezt a produkciót Czeizel professzor többször is bemutatta a „nagyközönségnek” több fórumon is.

Azt meg csak mint logikai (ha tetszik tudományos) alapelvet említem meg, hogyha egy adathalmazból (vagy egy mintából) nem tudunk valamit kimutatni az még nem biztos hogy nincs is jelen a mintában. Viszont ha kimutatható egy konkrét összefüggés két adatcsoport között akkor ezt nehezebb figyelmen kívül hagyni.

Összességében nem azt kell megmagyarázni ami nincs, hanem azt ami van !

Riporter: - Zárszóként mit mondanál el az olvasóknak ?

Bíró András Zsolt: - A Magyarság nagyon bonyolult etnogenezisét, vándorlását egy tanulmány önmagában nem tudja (és nem is akarja) megoldani, megmagyarázni. Erre önmagában még egy egész tudományág sem képes. A különböző tudományágak (történelem, régészet, antropológia, genetika, nyelvészet, néprajz . .. stb.) szisztematikus, egymás eredményeit elemző, hosszú távú együttműködése hozhat újabb, komoly eredményeket a Magyar Őstörténet kutatásában.

Egy érdekes szálat mutatunk meg a szerteágazó és összetett magyar etnogenezisből, amely összefüggést mutat ki a mai magyar lakosság egy részének apai felmenői és egy Urálon túli régió, mai lakosságának apai felmenői között.

Mi folytatjuk a munkát (a valódi kutatásokat) minél több képzett és tenni akaró szakember beemelésével. Többek között ennek a kutatói fórumnak a kialakítására, segítésére jött létre a Magyar- Turán Alapítvány. Az alapítvány két tagozatból áll. Az egyik a tudományos tagozat amely főleg Magyar őstörténeti kutatásokkal, valamint egyéb magyar vonatkozású történeti események, folyamatok kutatásával foglalkozik. A másik tagozat Magyar hagyományőrzéssel foglalkozik és fő feladata a különböző hagyományőrző csoportok együttműködésének segítése valamint a magyar és a kulturálisan rokon népek hagyományőrző programjait bemutatni, összekapcsolni.